Mindenekelőtt tisztáznunk kell, mi a szerelem. Az, az ELEM, az egyetlen valóságos érzelem: amiben feloldódik összes kétségünk. Amikor Te és én, az egy elemben, a szerelemben túltesszük magunkat minden észérven. Az érzelem maga hat a gondolatra és elsöpri nyomban mindazt, ami szokás, ítélet, elvárás, nem marad más, mint a szárnyalás. Szárnyalni a végtelenben, abban az érzelemben, amiben mindketten kéz a kézben éljük az életünket.

De mi van akkor, ha az érzés nem lel viszonzásra? Amikor hoppon maradva, szárnyunk szegve állunk magányunkban tépelődve, ráeszmélve a tényre: NINCS szerelmünknek tárgya. Választottunk minket észre sem vesz, vagy társunk rálelt egy másikra. Szabad döntésünk joga, hogy mit teszünk. Lehet várni és az időt kérni, minél előbb csillapítsa az égő fájdalmat. Lehet beletörődni, lehet az érzelmet elengedni. De vannak, akiket mit sem érdekel, hogy mi lesz a jövőben, a mágia eszközeivel szerelmi kötést kérnek. Van szabad lehetőségünk, hogy azt tegyük, amit akarunk. De tudnunk kell, hogy tudatlanságunk nem oldoz fel a felelősség súlya alól.

Minden gondolatunk, szavunk, tettünk, érzésünk mögött meghúzódó szándék az életünk történéseinek kulcsa. A szerelmi kötés, - ha nem mindkét fél egyértelmű kérése - nem más, mint egy erőszakos ráhatás különféle praktikák, energiák felhasználásával egy emberre, aki mit sem tud arról, hogy mágiázzák. Lehet, hogy az erők hatása révén megszerezzük magunknak szerelmünk tárgyát, mint egy prédát, de pont ez az energia fog végrehajtani egy szép pillanatban, amikor legkevésbé számítunk rá. Gondoljunk az energia megmaradás törvényeire.

Mindenek mozgatórugója a szándék minősége. Ha szándékunk a másik megszerzése bármilyen áron, még ha létre is jön végre a várva várt kapcsolat, még ha működik is egy ideig, egyszer csak beüt a villám. Peregnek az események, mindaz, ami látszólag működött, most szétesik: betegség, veszteség, káosz uralja az életünket. Ez hatványozódik, ha bosszúból, féltékenységből folyamodunk a kötéshez. Akik a kötést végzik, bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a felelősségre vonás számukra - saját felsőbbrendű Énjüktől - még fokozottabban érvényesül.

Hiszen ők tudják a mágia törvényszerűségeit, jelentőségét, működését. A tájékozatlan ember, aki kétségbe esve, rohanva jár-kel, belekapaszkodik minden szalmaszálba, hogy gyógyírt leljen fájdalmára. De ha megtanulunk bölccsé válni: minden élethelyzetben önmagunkat megvizsgálni, rájöhetünk arra, hogy az élet tartogat számunkra még sok boldog évet, ha kivárjuk a mellénk rendelt férjet, vagy feleséget. Mert csak így élhetjük meg mindketten a teljességet.

Milyen az olyan élet, ahol tudva tudjuk, hogy társunk a mi mágiánk áldozata, egy szerelmi kötés révén van mellettünk, ahol nincs kölcsönös szerelem és elvesszük az esélyt egy igaz társ, egy tiszta érzelem lehetőségétől? Az ember azért EMBER, mert a fejlődésben ő áll a legmagasabb szinten; és engedtessék meg neki, hogy megtarthassa emberi méltóságát és szabad döntése jogát